Könyvek:

Ne légy távol! (1993)
Don't be far away! (2011,
    translated by Beata Palasthy
)
Gyémántfűrész-szútra (2000)
Daimond-saw sutra (2011,
    translated by Beata Palasthy
)

Misli na mene!
Palilogos (Izbor, prevod i pogovor 
Sava Babic – Unus Mundus 2006/19-22, Nis)

Florilegium (2021)
Emlékkönyv / Memorybook (2021,
    translated by Beata Palasthy
)



Válogatott szerkesztői munkák:
Hamvas Béla emlékszám, Életünk folyóirat 1987/11. (Várhegyi Miklóssal)
Szabó Lajos emlékszám,
Életünk folyóirat 1989/9-11. (Várhegyi Miklóssal)
Galagonya magyarok.
Szemelvények a magyar nyelvű filozófiából Apáczaitól Böhmig. 1992 (Várhegyi Miklóssal)
Elmész.
Szemelvények a régi magyar filozófiából. 1994 (Várhegyi Miklóssal)
Nietzsche különszám, ExSymposion folyóirat 1994 (társ-szerkesztőként)

Nietzsche-tár.
Szemelvények a magyar Nietzsche-irodalomból. 1996 (Kunszt Györggyel és Laczkó Sándorral)
Athenaeum-tár.
A Magyar Filozófiai Társaság vitaülései 1938-1944. 1998 (Kunszt Györggyel és Laczkó Sándorral)
Rabindranath Tagore: Szentjánosbogarak. 1994 (Várhegyi Miklóssal)
Szabó Lajos: Tény és titok.
Összegyűjtött írásai és előadásai. 1999 (Kotányi Attilával és Kunszt Györggyel)
Kunszt György: A Hagyomány Jövője. Prolegomena. 1995.
Ruszt József: A Föld lapos és négy angyal tartja.
42 év és 42 megszólalás. 2004 (Nánay istvánnal)


Szakkönyvek:
A műemlékvédelem alapjai. Budapest, Porta Speciosa, 2010.
Műemlékkutatás. Budapest, NSZFI, 2010.







Kőszegi Lajos író, szerkesztő, tanár (Devecser, 1956. november 7.) A győri építőipari szakközépiskolában érettségizett 1975-ben. 1981-ben a pécsi műszaki főiskolán építész-műszaki tanári oklevelet kapott. 1984-ben végzett a Bálint György Újságíró Akadémián. 2008-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékvédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett. 1981-től 1988-ig újságíró: Universitas, Dunántúli Napló, Somogyi Néplap, veszprémi Napló. 1985-86-ban a Visszhang folyóirat felelősszerkesztője. 1988-1991-ig a veszprémi múzeum irodalomtörténésze. 1992-től tanár. 1989-1999-ig a Pannon Panteon könyvsorozat főszerkesztője. 2000-2004-ig a veszprémi Petőfi Színház irodalmi vezetője. 2004-től ismét tanár...




e-mail: koszegis@gmail.co
m
+36 70 6185005
8200 Veszprém, Cserhát 1.




semmi + valami = minden  /  elbújt bennünk Isten...
Ha fény volnék, akkor nem tudnám megkülönböztetni magamat a Fénytől...

A PLÚTÓ ÜZENETE

Elképzelhetek, teremthetek egy másik világot:
ez a bölcsesség és a szépség országa.
Látom önmagamban és mindenkiben a teljes tudat tisztaságában élő embert, aki minden pillanatban az örökkévalóság istenarcát hordja.
A planetáris országban minden ember önmagától értetődő öröme, hogy jobbat teremtsen, mint önmaga. Olyan föld, ami menny, ahol a gyémántkeménység meghajol a jázminillat előtt. Ahol a betegség és az egészség harcát fölváltja a normális. Ahol a jó és rossz harca föloldódik a szent mértékben. Ahol az érző lények örömkönnyéből születnek óceánok... S amikor a csillagok az égen bennünk gyönyörködnek.

 

I imagine, I created a different world: a world of beauty and wisdom. I can see myself and the others whose faces give the light of eternal divinity. In this planetary world the triumph of each human is the aim to create their better selves. A land of heaven where the firmness of diamond bows before the jasmine. A land where health wins the battles with illnesses. A land where struggles between the good and the evil melt in the depth of the sacred thought. A world where new oceans are born from tears of joy...  In this world, the stars appraise the humans.

 

Me puedo imaginar que puedo crear otro mundo: es el mundo de la sabiduría y la belleza. Me veo a mí mismo y a todos los que me rodean que viven en pureza, el hombre que en cada momento lleva el rostro de Dios para la eternidad. La felicidad de cada persona es que crea en algo mejor que en sí mismo. Una tierra que es el cielo, donde la dureza del diamante se inclina ante el jazmín. Cuando la guerra entre la enfermedad y la salud reemplazan la normalidad. Donde la guerra entre el bien y el mal se disuelve en algo sagrado. Donde todos los habitantes de la tierra lloran lágrimas de alegría de los cuales nacen los océanos... Y cuando las estrellas en el cielo nos admiren a nosotros.

 

*

Nem-örök énem hajtott, hogy szerezzen magának egy kicsinyke gyönyört és halhatatlanságot. Ám egy életre szóló találkozás utat mutatott: találkozás a tradíció szellemét szívemben felébresztő arkangyal, Hamvas Béla műveivel. Aztán a Böhme-Nietzsche-Ebner vonalán haladó Szabó Lajos nyomdokaiba lépve elindultam az álomból a félálomba... Az irodalmon, a színházon, az esszéken, a filozófián és a teológián át haladva jutottam el a szavakon túlra. Friedrich Nietzschével hosszasan álldogáltam a szavak lángoló és leomló hídján. Majd Gurdjieff rendkívüli látomásaiban tűntem el. Konkrét spirituális gyakorlatokat Buddha tanításai és a vadzsrajána felhatalmazások adnak, olykor megnyugodva üldögélek Dilgo Khyentse menedékében. Ken Wilber integrális nézőpontja ösztönzött tovább az önmeghaladásban és felnövésben. Eckhart Tolle rámutatott a mindig velem lévő, engem soha el nem hagyó belső csendre. Az advaitin mesterektől, a kifejezhetetlen jelentőségű Ramana Maharshitól és a megingathatatlanul állhatatos Nisargadatta Maharajtól kapott iránytűvel – kutatom önmagamban a bennem minden feleslegest elégető turiya-hajnalt. Még helyettem mondják: „Én vagyok az!” Az a választás nélküli, meghatározhatatlan és megfigyelhetetlen szabad figyelő, az igából igébe lépő tanú. A Mester arra a pillanatra vár, hogy végre azt mondja: „Már nincs mit tanítanom neked, felismered ittlétünk célját – és nevetsz –, hogy az ember céltalanul és szabadon szeret.”


*

 

 


Kőszegi Lajos honlapja